A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán áll az evangélikus gimnázium és templom monumentális épületegyüttese. Nem ez volt az első ilyen intézmény, hiszen Budapesten a lutheránus istentiszteletnek és oktatásnak régi hagyományai voltak. Első iskolánk 1795-ben, templomunk 1799-1808-ban, majd gimnáziumunk 1862-65-ben épült a jelenlegi Deák téren, valóságos evangélikus központot alkotva. A régi iskolaépületek azonban a 19. század végére már túl szűkek lettek, és felmerült egy új gimnázium építésének az igénye. Ez a Városligeti fasorban, végső formájában, a hozzá csatlakozó templom épülettel együtt valósult meg.

A „budapesti ág. h. ev. főgymnasium” tanári kara 1898. február 19-én tartott tanácskozásán már érdemben tárgyalt az új gimnázium ügyéről. Helyével kapcsolatban két lehetőséget mérlegeltek: legyen-e a Belvárosban, vagy inkább a lebontásra ítélt Újépület (a mai Szabadság tér és határoló épületei) újonnan felosztásra kerülő területén. A megbeszélésen olyan konkrét kérdések is felmerültek, hogy milyen és mennyi helyiséget foglaljon az épület magába, illetve két- vagy háromemeletes legyen. A tárgyalás jegyzőkönyvéhez néhány szignó nélküli alaprajzi vázlatot is csatoltak.

1901. elejére már új helyszínnel, éspedig a Városligeti fasorral számoltak, de még nem dőlt el pontosan, hogy az útvonal mentén melyik telekre kerüljön az épület. A választás meglehetősen szokatlan volt, hiszen a Városligeti fasor – lényegében a mai napig – főleg kertekkel övezett villáknak ad otthont. Lehet, hogy az egyház vezetői a város belső területén nem találtak megfelelő méretű, vagy elfogadható árú telket e célra. (Az evangélikus gimnázium és templom adhatott példát a környékbeli reformátusoknak, akik néhány évvel épületegyüttesünk elkészülte után saját templomukat ugyancsak a Városligeti fasorban emelték.) Az evangélikus egyház Pecz Samut, a tekintélyes építészt kérte fel, hogy a szóba jöhető telkekre készítsen előzetes tervvázlatokat. 1901. márciusában Pecz Samu összesen hat tervváltozatot nyújtott be; ahogy a gimnázium igazgatójának címzett levélben megfogalmazta: „Így könnyebben eldönthető lesz, hogy mi nyújt több előnyt: a közelebben fekvő és kevésbé jó épület, vagy pedig a távolabban fekvő és jobb épület.” Ezek a még mindig vázlatszerű tervlapok a gimnázium alaprajzát különféle L és U alakú konfigurációban ábrázolták, továbbra is csatlakozó templom nélkül.

A telek megvételére azonban csak két év múlva, 1903. tavaszán került sor. Valójában nem is egy, hanem két telket vett meg az egyház, az egyiket Förster Jánostól, a másikat Mandl J. Ignáctól. Ekkor már a gimnázium mellé új templom építését is célba vették, és az építkezés ügyeinek intézésére "gimnáziumépítő bizottságot hoztak létre.

A tervpályázat

A bizottság 1903. januárjában beterjesztett javaslatának megfelelően az épületegyüttes megtervezésére pályázatot írt ki. Középületre pályázatot rendezni a korban elterjedt gyakorlatot jelentett, viszont szokatlan, bár a jelen esetben részben érthető volt, hogy most „saját hitsorsbéli épészeknek a felhívásával” történt. A bírálóbizottság tagjai között ott találjuk Czigler Győzőt, a Műegyetem tanárát és a kor egyik legfoglalkoztatottabb, a késő historizmus világában otthonos "hivatalos" építészét, továbbá Kéler Napóleon presbitert és építési vállalkozót, aki később az evangélikus egyház kebelén belül a templom és gimnázium építésének megszervezésében kulcsszerepet vállalt. A bizottság március 31-én vette át a benyújtott pályaterveket, szám szerint kilencet, melynek egy része a szerző nevével, másik része jeligével volt megjelölve.

A bizottság részletes bírálatot írt a pályamunkákról, „Pecz Samu tervének kivételével, miután annak szerzője a bíráló bizottság elnökéhez intézett levél értelmében pályázaton kívül kívánt maradni.” Nem lehet biztosan tudni, mi késztette Peczet erre az elhatározásra. Valószínűleg megalázónak érezte az eljárást, a pályázati folyamatot, miután két évvel korábban már több vázlatot készített a gimnáziumhoz, de tervének beadásával mégis ki akarta nyilvánítani készségét a végső, a kiviteli tervek elkészítésére.

Az elbírált nyolc terv közül az első számú az „Erős vár a mi Istenünk” jeligét viselte. A jegyzőkönyv szerint a terv a telek túlságos beépítésével számolt, voltak alaprajzi problémák is, és az architektonikus kiképzés ugyancsak gyengén sikerült. A második számú pályamunka szerzője Barcza Elek volt, aki az udvar körülépítését irányozta elő, középre mintegy kápolnát helyezve a templomot; így az nem érvényesülhet a főhomlokzaton, melynek kialakítása pedig "monumentális és festői külsőt" kölcsönözhetett volna az épületnek. A 3. számú pályamunkát Gerey Ernő készítette. A megkívánt tizenhét tanterem közül -a termek szerencsétlen elhelyezése folytán- hat elmaradt, az alaprajz általában rosszul volt megoldva. Gerey, akárcsak a legtöbb szerző, készített alternatív tervet is; ennek a homlokzati architektúráját a bírálók viszont dicsérik.

A 4. számú terv szerzője Meinig Artúr volt. Mind a felsőbb körök, az arisztokrácia kedvelt építésze, a historizáló építészet neobarokk irányzatnak magyarországi úttörője és jeles képviselője, Pecz Samu mellett ő számított a pályázaton résztvevők közül a legrangosabbnak. Három variánst nyújtott be. Alaprajzilag mindhárom meglehetősen széttagolt volt, sok szerencsétlen megoldással. „Az épület külső megjelenésében inkább főúri palotának, mint szerény eszközökkel építendő tanintézetnek látszik.” – jegyzi meg a bírálat a Meinig-féle tervezett neobarokk architektúrájáról, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az építész éppen a főúri rezidenciák specialistájának számított. A bírálóbizottság tagjai mégis hálájukat fejezték ki az elismert művésznek: „Tervező különös elismerést érdemel mindezek dacára azon művészettel párosult szellemi munkájáért, mellyel segítségére sietett egyházának e komoly, és nehéz feladat megoldásában.”

Az 5. számú pályaterv Schodits Lajos munkája. Alaprajzán az iskolaszárny a telek keleti oldalán húzódik, a templom a rövidebb fasori főszárnyhoz nyugatról (jobbról) kapcsolódik. A bírálat szerint a tervezőt – dicséretes módon – a gyakorlatiasság és a takarékosság vezérelte, s talán ezért történt, hogy míg az arányok és a tömegek elosztása jól, a részletek kidolgozása kevéssé sikerült. A 6. számú terv jelölése kétfilléres okmánybélyegek fekete körben. Akárcsak egy másik, már említett munka, az udvar körbeépítését irányozta elő, középen a templommal. Ez, de számos más elem is elítélő bírálatot váltott ki. A 7. számú terv szerzője Kovács Sándor volt. A gimnázium alaprajzi beosztása megfelelőnek ítéltetett, csak túl sok területet vett el az udvarból, nem lett volna szükség például az épülettömb közepébe illesztett üvegfedelű csarnokra. A templom a terv szerint a telek nyugati oldalán állt. „Architektúrája a tömegek csoportosításával és gazdag tetőkiképzéssel tetszetős képet mutat, bár stílusában következetességre nem törekszik” – vélték a bírálók. A 8. számú tervet a Schubert és Hübschl építészpáros készítette. Ezzel kapcsolatban kiemelte a bírálóbizottság, hogy egyedül e terv költségvetése irányoz annyit elő az építésre, amennyit a pályázati program előírt (550.000 korona), a többi pályaterv költségvetése ugyanis jócskán túllépte a megadott keretet. A tervnek erényei mellett azonban volt egy igencsak problematikus pontja: a termek nem folyosóról nyíltak, hanem egymásból.

A díjazásban a következő döntés született: az 1. díjat (1000 korona) Schodits Lajos, a 2. díjat (750 korona) „A” tervváltozatával Meinig Artúr, a 3. díjat (500 korona) Schubert és Hübschl kapja. Tovább Barcza Elek és Gerey Ernő pályatervében vannak „életrevaló részletek”, ezek 300-300 koronáért megvehetők. A bírálóbizottság azonban úgy találta, hogy a korábban felsorolt problémák és a költségtúllépések miatt maradéktalanul egyik terv sem ajánlható kivitelre, és ezért új program kidolgozása és a tervezésre közvetlen megbízás kiadása kívánatos.

A díjazott és megvett pályázati terveket az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. Valamennyi historizáló-középkorias (neoromán, vagy neogótikus) architektúrával készült, az egy Meinigét kivéve, amely dús neobarokk formákat mutat. Neogótikus épületet tervezett Pecz Samu is, akinek benyújtott, de el nem bírált pályaterve ugyancsak fennmaradt. Érdekes módon a szecesszió egyáltalán nem jelent meg a terekben, holott az új stílus már Magyarországon is egyre terjedt. A magyarázat minden bizonnyal a meghívott – Pecz és Meinig kivételével inkább harmad –, mind másodvonalbeli építészek viszonylag konzervatív felfogásában keresendő.

Mint ahogy más pályázatoknál is előfordult, a végleges tervek elkészítésére most sem az első díjas építész kapott megbízást. A közelebbi részletek nem ismertek, csak a tény, hogy a pesti gyülekezet választmánya 1903. május 25-én tudomásul vette, miszerint Pecz Samut kérték fel a gimnázium és templom végleges tervének az elkészítésére.

Végleges tervek és az építés

Pecz elbírálatlan pályaterve sok szempontból eltér a később megvalósult épülettől. Ezen az épületszárnyak az udvart több-kevésbé körbefogják, a fasori szárny közepén cour d`honneur-szerű kis díszudvar helyezkedik el középen a bejárattal, az iskolához balról csatlakozik a templom. Pecz 1903. májusában nem kevesebb, mint hét vázlatot rajzolt az épülethez. Közös jellemzőjük, hogy a gimnázium tantermei a telek keleti oldalán húzódó szárnyban helyezkednek el, a fasori főszárnyban a díszterem és a tanárok szobái találhatók, és a főszárnyhoz jobbról csatlakozik a templom. Ez az alapelrendezés igen közel áll Schodits pályatervéhez, melyet feltehetően Pecznek figyelembe kellett vennie. Az építő bizottság a VII. számmal jelölt vázlatot fogadta el, és megbízta Peczet, hogy ez alapján készítse el a végleges tervet. Az egyházkerület választmányának 1903. június 20-i ülésén már azt jelentették, hogy Pecz Samuval "az építési munkák kivitelére vonatkozó szerződés meg lett kötve." – vagyis ő irányítja a kivitelezést –, továbbá az egyes munkákra nyilvános pályázatot írnak ki. A szerződés értelmében a gimnázium 1904. augusztus 1-re, a templom november 1-re készül el.

A fővárosi tanács építési osztálya 1903. augusztus 7-én a beadványi terveket jóváhagyta, az építkezés megkezdődhetett. A szükséges pénzt részben az évek óta gyűjtött tőkéből, részben a hívek önkéntes adományaiból, részben állami segélyből teremtették elő. A kivitelezési munkákra beérkezett pályázatok alapján a templom építésének költségei 125.437 korona 69 fillérre, a gimnáziumé 353.379 korona 83 fillérre rúgtak. A templom esetében ez az eredeti költségvetéshez képest 35.000 korona túlkiadást, a gimnázium esetében 27.000 korona megtakarítást jelentett volna. Az építési bizottság azt javasolta, hogy a gimnáziumnál a megtakarított pénzt is az építkezés céljára használják fel oly módon, hogy egyes helyeken a tervbe vettnél jobb anyagokat alkalmaznak, illetve az épületbe központi fűtést szerelnek. A választmány nemcsak hogy magáévá tette ezt az elképzelést, hanem az iskola építésére szánt összeget 410.000 koronára fölkerekítette.

Az épület falegyenig – főpárkányig – történő elkészültét jelző bokrétaünnepélyét 1903. december 5-én megtartották. Az elkészült gimnáziumépületet a tervezettnél valamivel később, 1904. szeptember 26-án vették használatba. Pecz 1904. novemberében jelentette, hogy a díszterem festése és a többi hátralévő, apróbb munka decemberre készül el. Ekkorra már a templom építése is előrehaladt, mert harangpróbát tartottak: az építésznek figyelemmel kellett kísérnie, hogy a toronyban a harangozás nem okoz-e mozgást. A templom azonban csak később készült el teljesen, felavatására 1905. október 8-án került sor. Oltárképe évekkel ezután került a helyére.

Említést érdemelnek az épületegyüttes kivitelezésében részt vett fontosabb mesterek és cégek is: Schubert és Hikisch építési vállalkozók (föld-, kőműves és elhelyező munka), Kauser János és Társa kőfaragók, akik oltárunkat, szószékünket és keresztelőmedencénket készítették, a keresztelőmedence vörösréz, stilizált levelekkel borított fedője Jancsurák Gusztáv híres műve, Róth Miksa üvegfestő (a bejárat fölötti mozaikot is ő készítette), Langer Ignác szobrász, Zsolnay gyár (fajansz tagozatok), Steinhausl és Hölber szobafestők, Kovács Zsigmond bútorasztalos. A felsoroltak közül nem egy névvel rendszeresen lehetett találkozni a nagy budapesti építkezéseken, Róth Miksa és Zsolnay Vilmos műhelye, illetve gyára pedig művészi színvonalú termékei révén a legjobbnak számított Magyarországon. A gimnázium kertjét Pecz Armin, a neves kertész ingyen alakította ki. Orgonánkat 1905-ben a kor legjobb orgonakészítői, a híres pécsi Angster dinasztia mestere készítette. Díszes oltárunk képét nem kisebb mester, mint a Magyarország legelső festői között számontartott Benczúr Gyula festette. Benczúr a megbízást 1911-ben kapta és 1913-ra teljesítette. A nagy szakmai tudással megfestett kép témája „A napkeleti bölcsek hódolása a kisded Jézus előtt”.

A fasori templom volt az első Budapesten, ahol kizárólag magyarul folyt az istentisztelet. Abban az időben ugyanis – a hazai evangélikusság történeti hagyományainak és etnikai összetételének megfelelően – a Deák téri templomban magyarul és németül, a budai várbeliben többnyire magyarul, néha azonban németül, a Rákóczi útiban pedig szlovákul tartották az istentiszteletet.

Gyülekezetünkben szolgált Peskó Zoltán orgonaművész, kántor és karnagy 1929-1963-ig. Gyülekezetünk hálás szeretettel emlékszik reá.

A második világháborúban gyönyörű ablakainkat kilökte a légnyomás. 1952-ben az államosítás során elvették tőlünk gimnáziumunkat. Templomunkat teljes belső díszítő festéssel 1973-74-ben az Országos Egyház költségén restauráltattuk. Az új díszítő festés Kovács Géza mester munkája.

A rendszerváltás nagy fordulatot hozott gyülekezetünk életében. 1989. szeptemberében – 37 évi szünet után – ismét elkezdődött a tanítás a  Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Szintén ebben az évben újult meg két manuálos orgonánk is, melyet három regiszterrel, 21 regiszteresre bővítettek. 1993-ban belülről teljesen felújítottuk gyülekezetünk tulajdonában lévő lakóházat. Templomunk régi, a második világháború óta működésképtelen toronyóráját kicseréltettük, 1995 óta mutatja ismét az időt. 1996-ban lakóházunk utcai homlokzatát újítottuk fel, ekkor került sor templomunk külső vakolására és festésére is. Krisztust és a négy evangélistát ábrázoló 21 négyzetméteres három üvegtábla, melyet eredeti kartonok és fényképek alapján Kiss Miklós üvegművész készített, 53 év után 1997-től újra a helyén áll. A szentély többi négy üvegablaka 1999. óta díszíti templomunkat. Az ablakokkal együtt – 1999. október 10-én – szentelte fel Dr. Harmati Béla püspök a templomtorony csúcsának zárókövét, valamint a második világháborúban elvitt harangunk helyett egy új, egyik gyülekezeti tagunk által adományozott harangot. Új harangunk a három közül a legnagyobb, 710 kilogrammos. Oldalhajó karzata fölötti kerek, – a megfeszített Krisztust ábrázoló – eredeti Róth Miksa ablak felújítás után került szentélyünkből végleges helyére. 2002. pünkösd ünnepére beszerelésre kerültek új, színes ólomablakaink a földszinti oldalhajóban. Ezek az ablakok már nem az eredetiek másolatai, mert sajnos ezekről nem maradt fenn egyetlen terv, vagy fotó se. Négy új üvegablakunk a négy evangélista szimbólumát ábrázolja, melyeket Kiss Miklós üvegművész tervezett és készített.

Templomunk új hangosítási rendszere 2007 ádventjében készült el. Régi, elavult hangosítási rendszerünkre sok panasz érkezett: a templom bizonyos részeiből nagyon nehezen lehetett hallani a prédikációt, a liturgiát pedig nagyrészt kihangosítás nélkül végezték lelkészeink. Újdonság az ún. „indukciós húr” is, amely nagyothalló testvéreink számára jelent segítséget. Az adományokon túl önkormányzati pénzből valósult meg a beruházás.