A tervpályázat
A bizottság 1903. januárjában beterjesztett javaslatának megfelelően az épületegyüttes megtervezésére pályázatot írt ki. Középületre pályázatot rendezni a korban elterjedt gyakorlatot jelentett, viszont szokatlan, bár a jelen esetben részben érthető volt, hogy most „saját hitsorsbéli épészeknek a felhívásával” történt. A bírálóbizottság tagjai között ott találjuk Czigler Győzőt, a Műegyetem tanárát és a kor egyik legfoglalkoztatottabb, a késő historizmus világában otthonos "hivatalos" építészét, továbbá Kéler Napóleon presbitert és építési vállalkozót, aki később az evangélikus egyház kebelén belül a templom és gimnázium építésének megszervezésében kulcsszerepet vállalt. A bizottság március 31-én vette át a benyújtott pályaterveket, szám szerint kilencet, melynek egy része a szerző nevével, másik része jeligével volt megjelölve.
A bizottság részletes bírálatot írt a pályamunkákról, „Pecz Samu tervének kivételével, miután annak szerzője a bíráló bizottság elnökéhez intézett levél értelmében pályázaton kívül kívánt maradni.” Nem lehet biztosan tudni, mi késztette Peczet erre az elhatározásra. Valószínűleg megalázónak érezte az eljárást, a pályázati folyamatot, miután két évvel korábban már több vázlatot készített a gimnáziumhoz, de tervének beadásával mégis ki akarta nyilvánítani készségét a végső, a kiviteli tervek elkészítésére.
Az elbírált nyolc terv közül az első számú az „Erős vár a mi Istenünk” jeligét viselte. A jegyzőkönyv szerint a terv a telek túlságos beépítésével számolt, voltak alaprajzi problémák is, és az architektonikus kiképzés ugyancsak gyengén sikerült. A második számú pályamunka szerzője Barcza Elek volt, aki az udvar körülépítését irányozta elő, középre mintegy kápolnát helyezve a templomot; így az nem érvényesülhet a főhomlokzaton, melynek kialakítása pedig "monumentális és festői külsőt" kölcsönözhetett volna az épületnek. A 3. számú pályamunkát Gerey Ernő készítette. A megkívánt tizenhét tanterem közül -a termek szerencsétlen elhelyezése folytán- hat elmaradt, az alaprajz általában rosszul volt megoldva. Gerey, akárcsak a legtöbb szerző, készített alternatív tervet is; ennek a homlokzati architektúráját a bírálók viszont dicsérik.
A 4. számú terv szerzője Meinig Artúr volt. Mind a felsőbb körök, az arisztokrácia kedvelt építésze, a historizáló építészet neobarokk irányzatnak magyarországi úttörője és jeles képviselője, Pecz Samu mellett ő számított a pályázaton résztvevők közül a legrangosabbnak. Három variánst nyújtott be. Alaprajzilag mindhárom meglehetősen széttagolt volt, sok szerencsétlen megoldással. „Az épület külső megjelenésében inkább főúri palotának, mint szerény eszközökkel építendő tanintézetnek látszik.” – jegyzi meg a bírálat a Meinig-féle tervezett neobarokk architektúrájáról, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az építész éppen a főúri rezidenciák specialistájának számított. A bírálóbizottság tagjai mégis hálájukat fejezték ki az elismert művésznek: „Tervező különös elismerést érdemel mindezek dacára azon művészettel párosult szellemi munkájáért, mellyel segítségére sietett egyházának e komoly, és nehéz feladat megoldásában.”
Az 5. számú pályaterv Schodits Lajos munkája. Alaprajzán az iskolaszárny a telek keleti oldalán húzódik, a templom a rövidebb fasori főszárnyhoz nyugatról (jobbról) kapcsolódik. A bírálat szerint a tervezőt – dicséretes módon – a gyakorlatiasság és a takarékosság vezérelte, s talán ezért történt, hogy míg az arányok és a tömegek elosztása jól, a részletek kidolgozása kevéssé sikerült. A 6. számú terv jelölése kétfilléres okmánybélyegek fekete körben. Akárcsak egy másik, már említett munka, az udvar körbeépítését irányozta elő, középen a templommal. Ez, de számos más elem is elítélő bírálatot váltott ki. A 7. számú terv szerzője Kovács Sándor volt. A gimnázium alaprajzi beosztása megfelelőnek ítéltetett, csak túl sok területet vett el az udvarból, nem lett volna szükség például az épülettömb közepébe illesztett üvegfedelű csarnokra. A templom a terv szerint a telek nyugati oldalán állt. „Architektúrája a tömegek csoportosításával és gazdag tetőkiképzéssel tetszetős képet mutat, bár stílusában következetességre nem törekszik” – vélték a bírálók. A 8. számú tervet a Schubert és Hübschl építészpáros készítette. Ezzel kapcsolatban kiemelte a bírálóbizottság, hogy egyedül e terv költségvetése irányoz annyit elő az építésre, amennyit a pályázati program előírt (550.000 korona), a többi pályaterv költségvetése ugyanis jócskán túllépte a megadott keretet. A tervnek erényei mellett azonban volt egy igencsak problematikus pontja: a termek nem folyosóról nyíltak, hanem egymásból.
A díjazásban a következő döntés született: az 1. díjat (1000 korona) Schodits Lajos, a 2. díjat (750 korona) „A” tervváltozatával Meinig Artúr, a 3. díjat (500 korona) Schubert és Hübschl kapja. Tovább Barcza Elek és Gerey Ernő pályatervében vannak „életrevaló részletek”, ezek 300-300 koronáért megvehetők. A bírálóbizottság azonban úgy találta, hogy a korábban felsorolt problémák és a költségtúllépések miatt maradéktalanul egyik terv sem ajánlható kivitelre, és ezért új program kidolgozása és a tervezésre közvetlen megbízás kiadása kívánatos.
A díjazott és megvett pályázati terveket az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. Valamennyi historizáló-középkorias (neoromán, vagy neogótikus) architektúrával készült, az egy Meinigét kivéve, amely dús neobarokk formákat mutat. Neogótikus épületet tervezett Pecz Samu is, akinek benyújtott, de el nem bírált pályaterve ugyancsak fennmaradt. Érdekes módon a szecesszió egyáltalán nem jelent meg a terekben, holott az új stílus már Magyarországon is egyre terjedt. A magyarázat minden bizonnyal a meghívott – Pecz és Meinig kivételével inkább harmad –, mind másodvonalbeli építészek viszonylag konzervatív felfogásában keresendő.
Mint ahogy más pályázatoknál is előfordult, a végleges tervek elkészítésére most sem az első díjas építész kapott megbízást. A közelebbi részletek nem ismertek, csak a tény, hogy a pesti gyülekezet választmánya 1903. május 25-én tudomásul vette, miszerint Pecz Samut kérték fel a gimnázium és templom végleges tervének az elkészítésére.